A Zentai Magyar Kamaraszínház idén, nem éppen konvencionális módon, egy családi előadással érkezett a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljára a Novem Színházi Szervezet társaságában. A témát és a megvalósítást látva azonban értjük, miért kerültek be pont ezzel a versenyprogramba.
A zentai színházban immár a második évadot zárta Dévai Zoltán igazgató és Mezei Kinga művészeti vezető. Azt láthatjuk, irányításuk alatt különös hangsúlyt helyeznek a társulati munkára – több fiatal színész is csatlakozott hozzájuk, miközben a régieket is meg tudták tartani – és a művészi koncepcióra. Még akkor is, ha egyfajta népszínházi portfóliót kell megvalósítaniuk. A kisvárosban ugyanis minden korosztály igényét szem előtt kell tartaniuk, miközben a tájolást is missziójuknak tekintik.
Ahogy pedig Mezei Kingától megszokhattuk, a vajdasági lét tematizálása is előtérbe kerül.
A Kisvárdai Lapoknak a rendező elárulta, sokféle előadásuk van, köztük családi, gyerek, ifjúsági, zenés, kortárs, összművészeti, klasszikus, amelyek közül sokat tartanak repertoáron. „A zentai közönség nagyon hálás ezért a sokszínűségért. Boldoggá tesz, hogy ilyen hirtelen és nagy számban kezdtek el színházba járni, visszatérnek, érdeklődnek. Ettől nagyobb visszajelzés, azt hiszem, nem kell” – mesélte Mezei Kinga. Kisvárda Város Polgármesterének díját részint emiatt a műhelyteremtő és -megtartó tevékenység miatt, másrészt a Hangyabefőtt című összművészeti produkciójában megvalósított magas színvonalú, egyedi szemléletet tükröző közösségformáló munkája miatt nyerte.
Nem jellemző, hogy a kisvárdai fesztiválra zenés családi előadással érkezzen egy társulat. Hogyan kerül mégis a Hangyabefőtt a rendezvényre? Nem mondhatjuk, hogy kizárólag gyerekeknek szól a darab, mert az nyilvánvaló, hogy a rétegelt, metaforikus történet és az élőjátékkal, bábokkal, mutatványszerű színpadi megoldássokkal operáló előadás célja, hogy minden korosztálynak adjon valamit. A zentaiak ősbemutatóként láthatták a hangyász és barátai kalandját, azonban
Szegedi-Szabó Béla műve már korábban elkészült. Még évekkel ezelőtt drámaként alkotta meg a Hangyabefőtt egy rövidebb változatát,
amelyből 2019-ben vált prózai alkotás mesekönyv formájában. Mezei Kinga viszont nem a dráma alapján dolgozott, hanem a mesekönyvből készítette el a dramatikus szöveget. A Hangyabefőtt egy olyan különleges, a civilizációtól elzárt helyről,
Porhóról szól, ahol az emberek nem rohannak, nem stresszelnek, hanem a természettel harmóniában élve egyszerűen boldogok.
Hosszú, kanyargós utakat építenek az egyenes helyett, mert számukra az út, nem pedig a végcél a fontos. A lassú folyású életet azonban alaposan felforgatja egy hangyász érkezése, aki megszökik „a maffiától”, mert állatkertbe zárnák. Porhó szigetén a hangyász elszökik fogvatartóitól, és találkozik Kortóval, akitől segítséget remél. Habár Kortó anélkül is végtelenül szereti a kis szigetet, hogy mást látott volna, mégis el kell hagynia szülőföldjét azért, hogy új barátjának segítsen. Odüsszeuszhoz hasonlóan vándorolnak a karakterek, hogy végül elérjenek oda, ahonnan elindultak – a külső, tényleges úttal párhuzamosan egy belső, lelki utat is megtéve. A teljes, viszonylag szövevényes kalandot nem érdemes leírni. Azt viszont mindenképpen, hogy a történet több síkon bontakozik ki – a cselekmény mesei szintjén, egy mitikus dimenzióban, illetve költői síkon, ami tulajdonképpen Mezei Kinga rendezéseinek is alapvető alkotóeleme.
A varázslatos világot Ondraschek Péter bábjai, jelmezei és díszlete teszik emlékezetessé. Az épített, lépcsőzetes díszletszerkezetre különböző kétdimenziós elemekkel lehet másodpercek alatt Porhó szigetéről Párizsba vagy éppen New Yorkba utazni. A szerkezet kialakítása lehetőséget biztosít arra is, hogy a szereplők a díszletelemek alatt eltűnjenek. Ezáltal kitágul a tér, hiszen a valóságban
háromutcásnak tűnő falucska hirtelen egészen nagynak bizonyul, a szereplők mozgásával táguló térben városka lesz belőle.
Egyébként is szükség van arra, hogy ne csak a takarásokban tudjanak láthatatlanná válni a színészek, ugyanis legtöbben nem kizárólag egy szerepet alakítanak – a különböző karakterek pedig van, hogy egymással társalognak. Mindezt a már említett helyváltoztatásokkal, a gyors öltözésekkel és a bábokkal teszik észrevétlenné. A mese nem lenne teljes a sajátos hangeffektek és a zene nélkül, melyek Mezei Szilárd munkáját dicsérik.
A történetnek két főbb karaktere van. Kortó szerepében Virág Györgyöt láthatjuk, aki hitelesen mutatja be a kissé naiv, ám elszánt szigetlakót. Lojolát pedig Vilmányi Benett kelti életre, aki végig sajátos test- és kéztartással teszi egyedivé a hangyászt. A csapat többi tagjára azonban talán még nagyobb súly nehezedik, hiszen a legtöbben két-három szerepben is megmutatkoznak. Különösen jól megy az alakváltás Verebes Juditnak, aki bajuszos verőemberből pillanatok alatt válik egy párizsi lokál elegáns énekesnőjévé. Nem csak mozgása és hangja változik a szerepcserék során: végig koncentrált figyelme más-más típusú jelenlétet alkot.
Dévai Zoltánt is két szerepben láthatjuk, akik ráadásul találkoznak is egymással.
Dévai egy könnyed hátrafordulás alatt képes hangjával életre kelteni a báb-Priglicet, miközben testével továbbra is a maffiózó Tabarínót alakítja. Szilágyi Áron három szerepben is bizonyít, amelyek közül a legemlékezetesebb Franszoá Szümat francia nyomozó. Már-már commedia dell’arte jelleggel épít a jelenetekbe egy-egy lazzót, azaz mutatványt. Dedovity Tomity Lea az előadás nagyobb részében narrátorként van jelen, ám ezen kívül még négy karakter bőrébe is bebújik, és mindegyikben fel tud mutatni egy-egy új színt.
A teljes alkotógárda vajdasági, zentai, így nem igazán lehet ettől teljesen elvonatkoztatva szemlélni az előadást. Porhó tehát Zenta lenne, ahol még a biciklik is különlegesek, és ahová visszahúz a szív? Nem egy az egyben, természetesen, de metaforikusan lehet.
Az alkotók számára Zenta ugyanis egyedülálló sziget, ahogyan a vajdasági magyarok számára is megtartó erővel bír ez a vidék.
Sokan mennek messze onnan a tanulás vagy munka miatt, de lelkiekben mégis leginkább ott vannak otthon. A Hangyabefőtt nem ennyire konkrét. Azonban az alkotók Kortó honvágyán kívül is apró jelekbe csomagolják nekünk az otthon lényegét. Lojola, a hazájából kiszakított hangyász az előadás közben végig kezében szorongatja a hangyabefőttet, ami az utolsó kapcsot jelenti számára otthonához. Nem könnyű ilyen nagy témákról, mint otthon és haza, barátság és hűség hitelesen szólni egy előadásban anélkül, hogy a didaktikusság hibájába esnénk. Szegedi-Szabó Béla szerzőnek, valamint Mezei Kingának és a Zentai Magyar Kamaraszínház társulatának azonban ez maradéktalanul sikerült.
Szegedi-Szabó Béla: Hangyabefőtt. Rendezte: Mezei Kinga. Játsszák: Virág György, Vilmányi Benett, Dévai Zoltán, László Roland, Verebes Judit, Szilágyi Áron, Dedovity Tomity Lea. Zentai Magyar Kamaraszínház, Kisvárda, 2025. június 24.
Fotók: Ráthonyi Sára
